Köszöntő

A gyorsuló idő évről évre új kihívásokkal szembesíti a történelmi Magyarország, napjainkban a Magyar Köztársaság központi levéltárát, az évszázados hagyományokkal bíró Magyar Országos Levéltárat. Az évente egy kilométerrel gyarapodó levéltári anyag (igaz még kivételesen) lassan átlépi az évezred határát, miközben sok tízezres felvételszámokkal gyarapodik az elektronikusan rögzített iratanyag, amelynek számottevő része – összekötve a pontos tájékozódást lehetővé tévő adatbázisokkal – már közvetlenül elérhető a világhálón. Az elmúlt esztendőben ennek a munkának a keretében, a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával, megkezdődött, illetve folytatódott a középkori Magyar Királyság okleveleinek és a sok tízezer darabból álló térképgyűjteménynek digitalizálása. A Levéltár saját műhelyében évek óta folytatjuk a gazdaság- és társadalomtörténet, a helytörténet páratlan értékű forrásainak az urbáriumoknak és összeírásoknak a felvételezését. Napirenden van a kormányülések 1945 után keletkezett jegyzőkönyveinek a feldolgozása, előkészületben van az 1720-as és 1828-as országos összeírások on-line hozzáférhetővé tétele. Bízunk abban, hogy az egyre szűkülő pénzügyi feltételek ellenére az elektronikus tájékoztatás, kutatás lehetőségei, ha lassan is, de bővülni fognak.

            A Levéltár, melynek Európában egyedül álló és évente sok százezer felvétellel gyarapodó mikrofilmgyűjteménye a családtörténeti kutatások megkerülhetetlen bázisa, immár három esztendeje nagy sikerrel működteti a Családi Emlékezet Programot, ahol lehetőség van a szerteágazó családi kapcsolatok rekonstruálására, családi dokumentumok rögzítésére. A program része annak a szándéknak, amely a „szolgáltató levéltár” koncepció jegyében ezekben a hónapokban ölt testet. Az Európai Kulturális Örökség nyitott napjain a levéltárral ismerkedő hazai és külföldi látogatók mellett szeretnénk színvonalas programajánlatokkal az év más szakaszaiban is minél több embert idecsábítani.

            Az intézmény sajátos keveréke a hivatalnak és a tudományos műhelynek. A levéltári anyag időnként nem kevés gondot jelentő átvétele, az iratképző szervek munkájának ellenőrzése, a sok-sok milliónyi dokumentum rendezése, adatainak jegyzékbe és adatbázisba foglalása avatott szakmai felkészültséget kíván. A feldolgozás azonban nem áll meg ezeknél a munkáknál. Számos levéltáros annak az ismeretnek a birtokában, amelyre a levéltári anyaggal való foglalkozás során tesz szert, forráskiadványokat, tanulmányokat is készít, reprezentatív képviselőjeként a régmúlt hagyományaiban gyökerező történész-levéltáros szakmának. Így lesz ez 2008-ban is.

Budapest, 2008. március 16.

Prof. Dr. Gecsényi Lajos
Főigazgató